Megmondom őszintén, dilemmában vagyok: általában a szabadpiac és a magántulajdon híve vagyok, ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy jelen pillanatban Magyarországnak hasznos lenne a további privatizáció, gondolva például az egészségügyre.

Általánosságban azért vagyok mellette, mert szerintem egy társadalom akkor igazságos, ha a döntései következményeit mindenki maga viseli. Ez alatt nem azt értem feltétlenül, hogy a kisember, akinek lehet, hogy csak egy dobása van - mert végül is a vagyon, a társadalmi osztály fogalma azt jelenti, hogy hányszor baszhatod el: van, aki csak egyszer, vagy egyszer sem - de szerintem ezt a dolgot lehet magánjótékonyságból kezelni. Illetve ezen a ponton jön be a képbe egyrészt a család (mint vagyonközösség, ezáltal egyfajta biztosítás) illetve a hagyomány, tehát aki olyan helyzetben van, hogy nem kockáztathat, választhat az idő próbáját kiállt megoldásokat.

De nem ez a lényeg. A lényeg ott van, hogy mindig az hozza a döntéseket, akinél a pénz van. Ha nem közvetlenül fizetünk pl. az egészségügyi szolgáltatásokért, hanem közvetve (az adónkkal), tehát a kifizetésekről közvetlenül az állam bácsi dönt, akkor az állam bácsi is fogja meghozni a döntéseket. Azaz, olyan politikusok fogják, akiknek többnyire van magánegészségbiztosításuk, magánkórházakba járnak és a gyerekeik alapítványi iskolákba. Vesztenivalójuk nulla. A választásokon veszíthetnek, de az a baj, hogy ott annyi tényezőt kell figyelembe venni, hogy egy-egy hibás döntés súlya majdnem nulla. Egyébként is, a jónép úgy általában azt szokta figyelembe venni, hogy ki tűnt jobb fejnek a tévévitában... eléggé alacsony a kockázata a hibás döntéseknek. Tehát, a politikus kevésbé van motiválva helyes döntéshozatalra, mint egy privatizált rendszerben az ügyfél, a vevő, aki fizet a szolgáltatásért, illetve az orvos, a kórházigazgató, akinek a piacról kell megélnie ezáltal.

Ez az egy fele a dolognak.

A másik fele viszont ott van, hogy nekem nagyon úgy néz ki, hogy mintha Magyarországon a kereslet és kínálat törvényei nem nagyon működnének. Ennek oka a hiányzó, hogy is mondjam, állampolgári vagy vevői öntudat. Érdekes, mert egyébként azt mondják rólunk, hogy nagypofájú nép vagyunk, de úgy látszik, éppen akkor nem vagyunk azok, amikor kellene.

Van egy sztorim. Tavaly nyáron, már az angliai állásinterjú-turnéra készülvén gondoltam, kimulatom még egyszer magam itthon, ki tudja, mennyi szabadidőm lesz hazajárkálni eztán. Lementem hát EFFOT-ra. Ez olyasmi, mint a Sziget, csak kisebben - a Szigetet nem szeretem, mert feszélyeznek a borzalmas méretek és a hatalmas tömeg - és elég jó buli, ha nem zavarnak a sárrészeg egyetemisták és az eléggé igénytelen zenei felhozatal (Tomcattól kölcsönzött kifejezéssel élve "diákmetál").

Kapunyitás elvileg délben, gondoltam, lemegyek háromra. Ez az előnye az egyébként ilyen bulikon hátrányos 28 évnek (most már 29), hogy az ember nem bízik már vakon mindenben. Na, természetesen délután háromkor is ezer ember állt sorban a bejárat előtt, nem engedtek még be senkit. Ehhez még azt is érdemes tudni, hogy a jegyeket itt is, akárcsak a Szigeten, elővételben szokták a legtöbben megvenni. Szóval, zárt kapuk, tűző nap, árnyék sehol, a napszúrás ellen fejekre borított pólók, tehát leégett vállak - és döbbenetes módon semmi zúgolódás. Halk motyogás, amolyan "eztnemhiszemelbazze...", sutyorgás. Tekintettel arra, hogy vélhetőleg a legtöbben dél óta állnak itt, azt gondoltam rögtön: ez meg hogy lehet? Hogyan lehetséges az, hogy valakit órákig állni hagynak a tűző napon és nem zúgolódik? Nem pici kényelmetlenségről beszélünk itt, hanem eléggé kellemetlen dolgokról, napszúrás-és leégésveszélyről. Szóval ott ácsorogtam egy darabig, aztán mondtam, engedjetek előre, megkérdezem a biztonságiakat, mi a fene folyik itt. És megdöbbenésemre lepisszegtek, hogy ne, ne már, ne csinálj balhét, mi járunk rosszul, ha balhézol... Tessék? Ezen teljesen ledöbbentem. Valami ilyesmi ját a fejemben:

"Emberek, ti fizettetek azért a kibaszott jegyért! Vevők vagytok, nem jobbágyok a földesúr portája előtt! Miért érzitek úgy, hogy akik ott a kapuban állnak, egy felettetek álló hatalmat képviselnek? Itt ti vagytok a hatalom, mert tőletek függ a szervezők profitja! És nem értik. Egyszerűen nem értik. Vevőként alattvalónak érzik magukat az eladóval szemben. Egyszerűen elképesztő. Oké, az a négy őr a kapuban elég komoly bicepsszel rendelkezik. De hát nem is megtámadni akarom őket, hanem megkérdezni, udvariasan, de elégedetlenségemet véka alá nem rejtve, hogy mi van itt. Nem pofonpartit akarok kezdeményezni. És ha feltéve, de meg nem engedve, hogy azt akarnék? Négyen vannak, ti meg ezren. A hatalom összes létező definíciója szerint ti vagytok itt a hatalom. Mi a fasztól féltek ennyire?!"

Amíg ez a mentalitás nem változik valahogy meg, addig a közgazdaságtan összes törvényét lehúzhatjuk a vécén.

És akkor vissza a privatizációhoz. Sajnos, túl sok olyan eset történt már, hogy a privatizáció nem versenyt hozott a vevők - értsd: tenmagad - kegyeiért, hanem az történt, hogy a nép által legalább elméletben felügyelhető formális állami kezelés alól valami kikerült a haverok-spannok informális uram-bátyám hálózatába. És semmi nem változott, semmivel nem lett nagyobb verseny, hatékonyság, vevőközpontúság és átláthatóság, viszont tökéletesen kikerült a közbeszerzés és a közigazgatás legalább elméleti kontrollja alól.

Szóval, nem tudom, hogy mi legyen. Tanácstalan vagyok.

De még az is lehet, hogy hosszú távon az a radikális megoldás működne a legjobban, hogy szabadítsák meg az államot minden vagyonától. Lopják el, nem bánom, de ne maradjon semmi, ergo ne maradjon semmi, aminek költségeirel hivatkozva 30-40% adót lehet szedni. És az csak az SZJA, adj össze mindent, ÁFA, nyereségadó stb. és rögtön kiderül, hogy a fizetésedből vett szalámi kb. kétharmada adó.  Szóval, lenne utána 10% egykulcsos ÁFA és semmi más, kb.  és akkor legalább amit megkeresünk, az a miénk. Illetve, ami még fontosabb, utána már az ambíciózus emberek, akik meg akarnak gazdagodni, kénytelenek lennének valami értéket termelni, mert nincs több ellopnivaló. Na, ez a lényeg. A termelési kényszer.

Igen, ez durva ötlet, tuti, hogy 10-15 évig nagyon rossz lenne. Utána meg jó.

De ez tényleg csak egy gondolatkísérlet. Ilyen úgysem lesz. Mi tehát a jó azok közül, amire van lehetőség: mérsékelt privatizáció, illetve semmi további privatizáció? Legyünk ellene, mert jóformán csak korrupt privatizáció létezik itt és most, vagy pedig legyünk mellette, mert annyival is kevesebb ürügy marad a magas adókra?