HTML

Utolsó kommentek

A következő nagy zenei hullám

2007.11.14. 22:43 ___________________________ (törölt)

Na, most tuti hülyének fogtok nézni :-) De először is hallgassátok meg ezt.

Van egy olyan jóslatom, hogy a következő nagy zenei hullám valamiféle country-szerűség lesz.

Miért? Mert azt hiszem, hogy a zenében - és a zene végül is nem más, mint a korszellem kifejeződésének egyik formája - alapvetően férfias és nőies korszakok váltják egymást.

Előre szólok: a most következő felsorolás nagyon pontatlan és elnagyolt lesz, de képtelenség az elmúlt 50 év zenéit egy rövid blogpostban összefoglalni.

A főbb hullámok

 

Volt a hippikorszak, ami egy kimondottan nőies korszak volt. Mesélte nekem egy hatvan körüli német néni, aki igazi hippi volt, hogy akkoriban a hosszú hajak és a bő ruhák kimondottan a férfi nemi jelleg eltakarására szolgáltak: az volt az ideológia, hogy elég a háborúkból, és a háborúk okai a férfias férfiak - jellemző, hogy amikor a nyolcvanas években először látott géppel rövidre nyírt hajú férfit, teljesen leparázott, hogy úristen, egy náci. Illusztrációként hallgassunk meg mondjuk egy Grateful Dead koncertfelvételt '72-ből.

A kissé nehezen besorolható punkot átugorva a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig a kemény rockra, metálra épülő korszak újra egy férfias szemléletet hozott vissza, ennek a korszaknak az igazi szimbóluma, kordokumentuma szerintem a Don't Tread On Me (a videó nem eredeti, csak a nóta). És azt hiszem, nem véletlen, hogy ez jó adag késéssel, de egybeesett a világpolitikában a Reagen-Thatcher-féle konzervatív reneszánsszal (a zenének mindig elég nagy spétje van, pl. az építészet sokkal hamarabb reagálja le a korszellem változásait).

Ez a nóta már a kilencvenes évek közepe fele is furcsa anakronizmusnak hatott, mert addigra már a az elektronikus (dance, techno stb.) zenékkel újra egy nőiesebb korszak jött vissza. Roppant jellemző, hogy például míg az ezt megelőző rock-korszakban a férfias, aggresszív karakterű drogok voltak népszerűek - kokain és alkohol -, a techno-korszakban félig-meddig a hippikorszak "szeretetdrogjai" jöttek újra divatba.

Bár vannak még nagy partik és vannak még jó elektronikus zenék, de az az igazi "vibe" már a múlté, gyakorlatilag a mainstream újra a rock, de egy lágy, nyálas, emo-rock ill. gitáros britpop fele fordult - ez még mindig a nőies korszak folytatása, sokkal gagyibban, jelzem.


Hogyan tovább?

Logikus tehát, hogy újra egy férfias korszak jön, de valahogy nem tudom azt elképzelni, hogy a Guns'N'Roses és a Metallica keményen őszinte, megmondós, harcias, macsósan férfias, és egy kicsit őszintén szólva éretlen világa jöjjön vissza. Valahogy nem érzek rá általános igényt. Nincs benne a levegőben egy újabb Wherever I May Roam. Egyszerűen nincs.

A jóslatom tehát az, hogy ugyan férfias korszak jön, de máshogy. Felnőttebben, érettebben, szolidabban. Az új férfias ideál már nem a tizen-húszonéves, lázadó Man-O-War-harcos, hanem a harmincas-negyvenes őszinte, de nem durva, érett férfi lesz. Őszinte zene lesz, de nem úgy, mint akkor volt: hogy erőltetetten odamondós. Inkább... tényleg őszinte zene: életszagú, örömöt-szomorúságot teljesen nyíltan felvállaló, elbeszélő jellegű, hogy úgy mondjam, balladaszerű.

Ami a felhasznált hangszereket illeti, számomra megdöbbentő, hogy az elektronikus hangszerek mekkora óriási lehetőségeket nyitottak meg a kreatív alkotók előtt, és a legtöbben ezzel mennyire nem tudtak élni.

Richard Wagnernek nem csak hogy új hangszereket, de még egy új operaházat is fel kellett találnia, mert az a zene, ami a fejében kész volt, annyira meghaladta a kora lehetőségeit. Durva belegondolni, mit tudna kihozni a mai stúdiótechnikából. Ehhez képest az elektronikus zenében az előadók nagy része egymást másolta csak vagy gagyi effekteket dobált egymásra. Egyszerűen arról van szó, hogy ma már az emberi tehetség korlátai és nem a technikai lehetőségek jelentik a szűk keresztmetszetek, a mai technológia megérdemelné, hogy Richard D. James -ek légiója vegye kezelésbe, de hát belőlük kevés van.

Ebből következik az, hogy vissza fognak jönni a hagyományos hangszerek, az akusztikus gitár, a zongora, mert egész egyszerűen a legtöbb előadó képtelen az elektronikus hangszerek lehetőségeit kihasználni, jobb neki tehát, ha valami olyat használ, ami kevesebbet tud, mert kevésbé jön zavarba, jobban oda tud figyelni a részletekre stb.

OK, tehát a jóslat őszinte, férfias, de érett, nem túl vad, magukat komolyan vállaló zenészek, és hagyományos hangszerek.


A country lenne az?

Nos, a fentieknek leginkább megfelelő műfaj a modern country. Persze sok borzalmas country van - de mint a fenti klipből látszik, azért ez a műfaj rengeteget fejlődött. A Puff The Magic Dragon-féle szörnyűségektől már nagyon messze vannak, fel is lehetne tenni a kérdést, hogy a fenti szám ugyan mitől is country -  mert van a faszinak egy cowboykalapja meg némi falusi akcentusa, attól country? Mert amúgy egyszerűen csak egy szólóénekes, azt kész, nem?

Nos, a szövege miatt country. Ez nagyon rég óta jellemzője a countryműfajnak, hogy a szövegek nagyon őszinték, nem a durva, bele-az-arcodba módon, hanem tényleg: az életről szólnak, mesterkéltség és kamu nélkül. Ez tesz bármilyen - sima, hagyományos hangszeres - szólóénekes-számot countryvá. Hogy ez azok közé a ritka énekes-műfajok közé tartozik, amelyek nem egy színdarabot adnak elő, hanem beszélgetnek a hallgatóval.

Ez például arról szól, hogy Timnek meghalt az apja, és ebből azt tanulta, hogy úgy érdemes élni, mintha hamarosan meghalnánk - megbecsülve minden pillanatot. Hát, nem az a tipikus poptéma...

És amikor úgy egy perc környékén megjegyzi, hihetetlenül mesterkéletlen, őszinte, hétköznapi, természetes hangon, hogy "Man, what'cha do?" ("Látod? Ez van. Mit lehet tenni?..."), nos, az szerintem egy új zenei korszak szimbólumává is válhat.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://neokon.blog.hu/api/trackback/id/tr99229451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lodovik Trema · http://lodovik.blog.hu 2007.11.15. 00:11:48

Tetszik az a gondolatszál amire felfüzted a mondandódat, de ahogy jósoltad, nem értek vele egyet. :] Az internet forradalom óta szerintem már nincs is igazán olyan, h valami divatba jön, mert a piac teljesen szétforgácsolódott, sokkal több fajta zenét hallgatunk, mint tettük akár 15 évvel ezelött. A mainstream súlye egyre csökken, zenetévék nézettsége zuhan, a választék pedig egyre bövül. A véleményemet alátámasztandó itt egy link Chris anderson Hosszú farok elméletéröl: en.wikipedia.org/wiki/Long_Tail

homopoliticus · http://homopoliticus.blog.hu 2007.11.15. 08:39:58

Hát, én nem bánnám, ha mondjuk Johnny Cash mainstream lenne :) Noha mostanában a róla készült - egyébként szerintem nagyon jó - filmnek köszönhetően egy kicsit előtérbe került, de sajnos csak épp hogy.

Azt viszont nem hiszem, hogy a hagyományos, pl. akusztikus hangszerek visszajönnének, szerintem a modern technika, az elektronikus zene fog letisztulni. Most mindenki remixeket, bootlegeket gyárt, a zenék tele vannak áthallásokkal, idézetekkel, ez szerintem át fog alakulni, és kialakul egy egyszerűbb stílus, ami idézőjelek nélkül is működik.

gloire 2007.11.16. 20:23:17

Johnny Cash-t én is kezdem nagyon megszeretni.
Fura, fiatalon nagyon rosszul csengett a neve a köreinkben,
ciki dolognak gondoltam. Én is, ő is öregedtünk, és ma egy
nagyon komoly művésznek tartom.

Michael Gira, (ex Swans), már egy kicsit más vonal.
Ő a "pszihedelikus-folk" pápája. Fiatal midwesti zenekarokat
támogat az utóbbi időben, egyikük az AkronFamily egy ideje
a kisérőzenekara. Zseniálisan jó a pali, érdemes utána nézni.

www.youtube.com/watch?v=4OK1kDLj8MM&feature=related
www.youtube.com/watch?v=yiaINXmHj5Q&feature=related
www.erasingclouds.com/wk1906mgira.html
www.younggodrecords.com/

___________________________ (törölt) 2007.11.19. 17:56:11

Lodovik Trema:

Persze, az internet megnoveli a valasztasi lehetosegeket, de nem tudom, hogy egy nyitott, nyomozgatos kedvu 5-10%-on kivul ez kit erdekel.

Ugy ertem, vegyuk azt, hogy mar Magyarorszagon is foghato vagy szaz tevecsatorna, ebbol, nem szamoltam ossze, de legalabb 15 magyar nyelvu.

Megis, megfigyeltem, hogy a szuleimnel - akik pedig nem ertelmisegiek, de elegge muvelt emberek - ugy nez ki a teve taviranyitoja, hogy 1 RTL 2 TV2 3 MTV 4 Duna 5 HirTV es gyakorlatilag hogy afolott mi van, azt nem is tudom, mert soha nem kapcsolnak arra. Egyszeruen tokmindegy, hogy hiaba van ezer lehetoseg, valahol szerintem a legtobb embernel 3-5 folott beall a boseg zavara es kesz.

De vegul is ez termeszetes. Pl. gyakorlatilag minden normalisabb etterem barmit elkeszit rendelesre. Megis, milyen gyakran szoktunk valami etlapon nem szereplo fogast kerni, vagy azokon a fogasokon barmit is modositani?

Nekem a munkam - uzleti szofter tanacsadas, testreszabas, fejlesztes - nagy resze arrol szol, hogy meggyozni az embereket arrol, hogy valojaban fogalmuk sincs, hogy mit akarnak. Azt hiszik magukrol, hogy tudjak, de a hatodik kerdes utan belezavarodnak, es rajonnek, hogy tulajdonkeppen nem tudjak, hogy mit akarnak: a valamire valo igeny nem egy adott dolog, hanem utana egyuttesen, kozosen nekiallunk kinyomozni, felderiteni, hogy valojaban mire is van szukseguk.

Azaz, vegso soron, a kereslet es a kinalat viszonya kolcsonos, az eppen aktualis kianalat kelt fel soxor igenyeket, vagy kelt fel valami olyan nagyon homalyos igenyt, hogy "valami mast".

Azaz, oda akarok eljutni, hogy lehet, hogy az megvaltozik, hogy nem annyira a MTV, mint inkabb a YouTube mondja meg, hogy mi lesz nepszeru, de ettol meg a lenyeg valtozatlan. Igen, demokratikusabb lesz a dolog, valahogy ugy fog mukodni, hogy ami elkezd kicsit nepszeru lenni, az mar pusztan a lendulete miatt nagyon nepszeru lesz.

A jenkik ezt hivjak Samsonite-effektusnak. Miert van a legtobb jenki turistanak Samsonite-kofferja, mert az olyan marha jo? Nem, hanem tokmindegy, vegso soron, hogy milyen, az emberek nem akarnak arra idot pazarolni, hogy a kulonfele koffereket osszehasonlitsak, ehelyett azt mondjak, hogy ami masoknak jo, az jo nekem is, azt kesz.

max_headroom 2007.11.20. 00:54:59

Shenpen 2007.11.19. 17:56:11:
"... az internet megnoveli a valasztasi lehetosegeket, de nem tudom, hogy egy nyitott, nyomozgatos kedvu 5-10%-on kivul ez kit erdekel."

Szerintem még 5-10%-ot se. Persze, sokan használják a netet, de kérdés, hogy ebből hány képes bonyolultabb kereséseket sikerre vinni, és obskúrusabb produkciókat is megtalálni. Aztán ebből hányan beszélnek cülföldiül, hogy ne csak a forma menjen át, hanem megragadjon valami a tartalomból is...

"Megis, megfigyeltem, hogy a szuleimnel - akik pedig nem ertelmisegiek, de elegge muvelt emberek - ugy nez ki a teve taviranyitoja, hogy 1 RTL 2 TV2 3 MTV 4 Duna 5 HirTV es gyakorlatilag hogy afolott mi van, azt nem is tudom, mert soha nem kapcsolnak arra. Egyszeruen tokmindegy, hogy hiaba van ezer lehetoseg, valahol szerintem a legtobb embernel 3-5 folott beall a boseg zavara es kesz."

Nekem ugyanez a tapasztalatom az előző generációval. Viszont a popzene változása nem is az ő percepciójukon múlik.

"... gyakorlatilag minden normalisabb etterem barmit elkeszit rendelesre. Megis, milyen gyakran szoktunk valami etlapon nem szereplo fogast kerni, vagy azokon a fogasokon barmit is modositani?"

Érdekes, hogy míg az utóbbi évtizedekben a fogyasztói igények fragmentációja a testreszabás szinte végtelen variációihoz vezetett, ugyanakkor ennek az ellenkezőjére is sikeres üzleti modellt lehet alapozni. Az egyik legnépszerűbb gyorsétterem-lánc az In-N-Out (www.in-n-out.com/), összesen háromféle hamburgerük / menüjük van. Amíg a McDonald's-ben alig lézeng valaki, náluk sorok állnak. Tény, hogy finomabbak, de háromféle... és mégis működik. (Amúgy az In-N-Out nyitotta Kaliforniában az első drive-thru hamburgerest - 1948 októberében.)

Ismerek egy helyet Beverly Hillsben, összesen egyféle hamburgert árulnak. Állandó telt házuk van. Mondjuk, az az egyféle hamburger tényleg nagyon finom.

"Nekem a munkam - uzleti szofter tanacsadas, testreszabas, fejlesztes - nagy resze arrol szol, hogy meggyozni az embereket arrol, hogy valojaban fogalmuk sincs, hogy mit akarnak. Azt hiszik magukrol, hogy tudjak, de a hatodik kerdes utan belezavarodnak, es rajonnek, hogy tulajdonkeppen nem tudjak, hogy mit akarnak..."

Juj, de nagyon ismerős helyzet... :-)

Refuse/Resist! 2007.11.22. 15:12:35

totál laikus vélemény, alap nélkül:

-konkrét hibát nem találok a számban, csak nekem hiányzik belőle valami.
eleve a country nagyon langyos műfaj, ez a jövő?

akkor már nem inkább egy tökösebb blues?:
youtube.com/watch?v=DayCrQWJXuI

vagy valami technikásabb kemény cucc:
youtube.com/watch?v=tN5CXNHCDtE
(egy, a Dream Theaterhez hasonló, csak több újítást felmutató banda)?

___________________________ (törölt) 2007.11.22. 21:06:41

Hát, azt hiszem, ez már inkább ízlések dolga, mint jóslatoké... Johnny Lang nem rossz, de nekem valahogy felszínes, ami meg a DT-t illeti, megmondom a frankót, sose értettem, hogy mitől népszerűek: gyakorlatilag klasszikus zenét akarnak csinálni rock hangszerekkel. Nem vágom, hogy ez mire jó. (Egyébként olyan, mint a DT, csak több újítással, pont van magyarban is: After Crying. Nagyon fura, érdekes zene.)

Szerintem a country-t végső soron csak és kizárólag az definiálja, hogy keresetlenül őszinte, mesterkéletlenül mély szövegek. Egyfajta egyszerűség. Itt van pl. ez, ami gyakorlatilag már pop, de végül is emiatt még mindig country:

youtube.com/watch?v=_yBlW-UEOmM

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.11.23. 00:30:21

Félig off: nekem is szokott ilyen bajuszom lenni:) Most is van, csak vékonyka körszakállal együtt.

___________________________ (törölt) 2007.11.23. 22:53:53

Én már vagy hatszor megpróbáltam, de mindig úgy nézek ki vele, mint Ho Shi Minh, túl ritka :)

refuse/resist! · http://tiltakozz.blog.hu 2007.11.29. 19:03:37

Ez a country-deinicio honnan ered?

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2007.12.27. 20:06:31

A korszakolásod egyrészt nagyon leegyszerűsítő, de ennél is nagyobb baj (innentől már a kommentelőknek is szólok), hogy a nagy web 2 meg long tail leckefelmondások között nem szem elől tévesztettétek a 2 alapszabályt: 1. a popzene fiataloknak szól, 2. a fiatalok elsősorban bulizni szeretnek, azaz jól érezni magukat.

A belinkelt kovbojkalapos énekesekkel meg az az alapvető gond, hogy lehet h valakiknek tetszenek, de hogy a popipar elsődleges célcsoportja, a tinédzserek soha nem fogják szétrúgni rájuk a bulit, az tény. Mert nem tudják magukat jól érezni rá, nem lehet rá táncolni, összejönni, smárolni stb. (Egyébként nagy alt-country rajongó vagyok, szét lehet nézni nálam, ajnároztam egypárat.)

Hogy akkor viszont mi a tosz lesz, hogy mondjak is valamit, azt nem tudom. Talán nem lesz mainstream, hanem egymástól elkülönült szigetek, egy-egy társaság, amely egymásnak adogatja körbe a zenéket, az egyik társaság kicsit elektrosabb, a másik punkosabb, a harmadik rocker - de mindegyikre lehet táncolni meg örömködni. Fasz tudja.