
Meséli egy hölgyismerősöm, hogy a céget, ahol dolgozik, (MÓDOSÍTÁS: kiszedtem a helyet, hogy ne legyen beazonosítható) a tömegközlekedéssel remekül megközelíthető korábbi helyéről felköltöztette oda, ahol lakik, mert neki így kényelmes. Az meg le van szarva, hogy van, aki a város átellenes pontjáról bumlizik be minden nap.
Alapvetően tipikusan ez a fajta "megteszem, mert megtehetem, mindenki más le van ejtve" hozzállás az, ami miatt én eljöttem.
De nem jöhet mindenki el. Mit lehet tehát ezzel kezdeni?
1. Állambá'
Ezek tipikusan olyan dolgok, amikben az állam, a politika, a törvényhozás nem tud segíteni. Nem lehet minden szirszarra szabályokat felállítani, különösen akkor nem, ha nyilvánvaló, hogy a társadalom önmozgása nem abba az irányba mutat, amelyikbe ezen szabályok mutatnának. Nincs értelme a társadalom átlagos moráljánál sokkal morálisabb törvénykönyvet összeütni - kicsit morálisabbat azt lehet, és kell is - mert csak az lesz belőle, hogy nem tartják be, és akkor meg vagy anarchia, vagy rendőrállam. Egyik se tetszik. Ráadásul, rengeteg ilyen pici apró kitoszás van, mint a fenti is, és ha minderre törvények lennének, belefulladnánk az agyonszabályozásba. Nincs ennek értelme - ezt nem tudják a politikusok megoldani, ezt nekünk kell megoldanunk. Állam tehát kilőve.
2. Szabadpiac
Következő ötlet - szabadpiac. Na, ez jobban hangzik. Gondolhatunk itt ilyesmire, hogy pl. az alkalmazottai érdekeit letojó vállalkozó csak a gyengébb képességű vagy tapasztalatlanabb emberanyagból válogathat és ez versenyhátrányt jelent. Ez jól hangzik, és Bécs és Los Angeles között ez működik is. Nálunk valahogy nem. Miért nem? Nyilván az is benne van, hogy a legfőbb versenyelőny nálunk a kapcsolatrendszer és minden más másodlagos. Ez is benne van, de nem csak ez. Van itt valami más is, valami, ami talán fontosabb: szinte minden vállalkozó ilyen.
Nincs kihez menni, nincs alternatíva, vagy alig van. Márpedig ha jóformán senki nem akar ilyenformán versenyelőnyt elérni, akkor nem változik meg semmi.
És pontosan itt van szerintem egy alapvető különbség a klasszikus liberalizmus és a modern konzervativizmus között. A klasszikus liberalizmus vagy libertarianizmus álláspontja szerint a szabadpiacon ezek a dolgok automatikusan megoldódnak, mert majd jön egy vállalkozó, aki így tesz és ő learatja a piacot és ettől a többi is elkezd gondolkozni stb. Ez viszont nem történik meg, szerintem részben azért nem, mert pont azok jöttek el, akik ezt megtennék. Meg egyáltalán - ha szokásosnál negatívabb versenyfogások (mondjuk, fenyegető névtelen telefonok a konkurrencia tulajának) nem nagyon történnek meg, egyszerűen mert nem szokás, akkor miért várjuk azt, hogy pozitívabb versenyfogások megtörténjenek, ha egyszer az sem szokás? Ez a hiányossága a klasszikus liberalizmusnak: az emberek ritkán lépnek ki a kor, az adott társadalom elfogadott morális keretei közül, felfele is, lefele is. Fontos tehát, hogy azok az elfogadott morális keretek milyenek.
A modern konzervativizmus jórészt elfogadja a klasszikus liberalizmust, azon belül is főként azt, hogy ezeket a problémákat nem elsősorban az államnak, a törvényhozásnak kell megoldania, hanem a társadalomnak magának.
3. Szabadpiac és morális kultúra
Ám mindezt aztán kiegészíti azzal, hogy a szabadpiac működésének van egy alapvető feltétele, az emberekben meglévő alapvető erkölcsi normák. Gyakorlatilag a klasszikus polgári értékrendre gondoljunk itt, aminek az alapja egyébként a vallás, amint azt Max Weber olyan szépen bemutatta. Tegyük hozzá, ez a klasszikus polgári értékrend Nyugaton sincs már annyira meg, főleg azért, mert a vallás dűlt ki mögüle ugyanúgy, de valahogy ott még maradt valamennyi az előző generációk által felhalmozott erkölcsi tőkéből. Mi kevesebb erkölcsi tőkét halmoztunk fel és a kommunizmus azt is sikeresen eltékozolta. Gyakorlatilag arról van szó, hogy nálunk már megjelentek azok a problémák, amit Nyugaton még csak fognak.
Az a lényeg tehát, hogy a normális szabadpiac, a normális kapitalizmus nem csak úgy lóg a levegőben, hanem szilárd értékrendre kell épülnie. Amely értékrendet maguknak az embereknek, a civil szférának, az államtól elválasztott, de a társadalomtól természetesen nem elválasztott egyházaknak - ugyanis maga a társadalom kell, hogy elváljon az államtól, cipelve magával pl. az egyházakat is - , az értelmiségieknek, az újságíróknak, írástudóknak kell létrehozniuk. Nincs más lehetőség, nem hihetünk abban, hogy csak meg kell választani X pártot három cikluson keresztül és az majd jól átneveli a népet. A felülről irányított népátnevelés sohasem működik, ez a történelem egyik nagy tanulsága. Magunknak kellene valahogy létrehoznunk ezt.
Az tehát a lényeg, hogy a pusztán közgazdasági logika kevés, a gazdaság mögött álló kultúra az, ami a gazdaság működését igazán meghatározza.
A kultúra forrása pedig a civil társadalom.
4. Civil szféra és morális kultúra
Ez egyébként a sikeres nemzetek egyik legfontosabb jellemzője - az erős civil szféra. A sikertelen nemzetekre ill. a történelem sötétebb periódusaira - középkor, kommunizmus stb. - jellemző, hogy csak két szféra van, magán és állami. Ez van most Magyarországon is, és ez olyan természetesnek tűnik - magán és közös, mi más lehet itt még? Hát, az van, hogy az állami szféra nem egyenlő a közös szférával.
Az a probléma, hogy az állam nem a társadalom. Még csak nem is a társadalom akaratának kifejezője: az államot magát alkotó politikai osztálynak és adminisztratív osztálynak van egy saját akarata, önmozgása. Az állam szükséges rossz, de a sikeres nemzetekben mindig van egy harmadik szféra is, ami nem állami és nem magán, hanem valóban közös. És pontosan ez a közös szféra az, amiből azok az értékek származnak, amelyek aztán képesek egy normális gazdaságot létrehozni.
Miért annyira fontos ez a dolog? Egyszerűen azért, mert szükség van morális konszenzusra, szükség van rá, hogy legalább nagyon alapvető kérdésekben hasonlóan definiáljuk a Jó fogalmát, különben sohasem lesz itt köztársaság, tehát normális szabadpiac sem.
A szimpla magánszférában nem tudjuk ezt megoldani, mert ott csak úgy megyünk a magunk feje után. Az állammal pedig az a baj, hogy az is csak emberekből áll, ők se jobbak nálunk, nagyon veszélyes lenne tehát túl sok hatalmat adni a kezükbe. Mi a garancia rá, hogy ha megengedjük nekik, hogy ők definiálják a társadalom számára a Jó fogalmát, akkor ez nem főképpen az ő javuk lesz?
Az egyetlen lehetőség a harmadik szféra, a civil szféra, a "közös magánszféra". Itt kell létrehozni egy olyan morális kultúrát, amiben aztán működőképes lehet a szabadpiac. Egyházak. Iskolák. Alapítványok. Gyűjtések ilyen-olyan célokra. Színes karkötős mozgalmak. Írók, újságírók. Bloggerek is, talán. Polgárőrök. Önkéntes tűzoltók. Meg még a fene tudja, mi, de valahogy ez az irány.
Utolsó kommentek