Tehát több állami pénzt akarsz adni a pártoknak?
tirpakbokretas-reloaded.blogspot.com/2007/10/nhny-alapvets-versenyrl.html
Ez tehát a konzervativizmus újabb változata?

Nem hiszem, hogy a finanszirozas lenne a lenyege.

De egyebkent nincs jo megoldas. A mostani korrupcios modell a legrosszabb. A tobb allami penz urjratermelne ugyanazon politikai elitet, mint most, csak mar legalisan. Az amerikai tipusi lobbirendszer a gazdasagi elitnek adna oriasi elonyoket, mint most, csak mar legalisan.

A mostani megoldas azert a legrosszabb, mert mindkettot teszi.

Ha valakinek van egyeb otlete, szivesen vennem.

A legjobb az lenne, ha mindenki belepne a legkevesbe antipatikus partba es a kampany a tagdijakbol menne.

Dugattyu

Hát már hogyne volna bekategorizálható. Félig-meddig álcázott balliberális megélhetési sajtómunkás.

A pártügy nem finanszírozási, hanem alkotmányozási kérdés...

A rend hangjai még erősebb. Abszolút jól látja a dolgot szerintem: w.blog.hu/2007/10/04/p185362#more185362

"Hát már hogyne volna bekategorizálható. Félig-meddig álcázott balliberális megélhetési sajtómunkás."

Nem hiszem. Ez az, amit sose tudok elfogadni - ez a merev barát/ellenség kategorizálás. W. járja a maga útját, néhány dologban igaza van, néhány dologban nem, ennyi. Mereven sasolni, hogy ez az út éppen mennyire közelít meg, aztán távolodik el, aztán megint közelít meg egyes politikai erők álláspontját, szerintem értelmetlen. És, ráadásul, W. fejlődik. Megnézve a régebbi, brutálisan elfogult és eléggé felszínes írásait a worluk.index.hu-n szerintem egyértelmű a fejlődés.

Shenpen 2007.10.07. 12:17:36:
"W. járja a maga útját, néhány dologban igaza van, néhány dologban nem, ennyi. ... W. fejlődik. Megnézve a régebbi, brutálisan elfogult és eléggé felszínes írásait a worluk.index.hu-n szerintem egyértelmű a fejlődés."

Egyetértek. Idősebb / tapasztaltabb lesz még pár évvel, és ő is közénk fog tartozni.

Hát, ahhoz, hogy teljesen biztosan eldöntsük a függetlenségét, valami személyes ismeretség kéne.
Engem eléggé zavar a részrehajlása, de ha ettől eltekintünk, jó móka olvasni, megvitázni vele.
(haj, azok a régi szép idők... most ahogy idetaláltam, rámjött a nosztalgia)

Én meg úgy vagyok vele, hogy igazából ez a függetlenség-dolog nem is annyira érdekel, mert gyakorlatilag az Indexen meg a blogjában megjelenő írásait gyakorlatilag csak olyan emberek olvassák, akiknek réges-rég kialakult már a meggyőződésük.

Azonkívül meg ismerős a gondolkodásmódja, valaha ilyen volt az enyém is. Akkor szokott így gondolkozni az ember, ha az a típus, aki szereti érteni a dolgokat, de még egy kicsit felszínes, és iszonyatosan zavarják a jobbról jövő, érzelmi-indulati alapú dumák, és akárhogy is igyekszik elszakadni, megmarad egy olyan vonzódás, hogy a balosoknak legalábbis _valamiféle_ realizmus van a szövegében. Ez nekem is egy hosszú folyamat volt, amíg rájöttem, amit Bibó már nagyon régen leírt, hogy amikor az egész helyzet valamiféle hamisságra épül - ti. hogy fel lehet építeni egy köztársaság külső formáját annak alapja nélkül - akkor lesznek hamis realisták, akik logikusnak hangzóan érvelnek, de az mégsem igaz. És lesznek a túlfeszült lényeglátók, Bibó szavaival az "ádáz próféták", aki rettentesen idegesítő dolgokat mondanak folyton rettenesen idegesítő modorban, és ha szó szerint próbálnánk értelmezni a dolgot, akkor nem sok használható lenne benne - de mégis, mindennek ellenére nagyon fontos az, hogy legalább valamilyen zsigeri módon érzik, hogy valami nagyon mélyen nem stimmel, és minden marhaság ellenére ez olyan alap, amire lehet építkezni. Csak baromi sokat kell faragni rajta, az tény.

Két-három éve még azt mondtam, hogy valahogy úgy kéne csinálni, hogy a jobbosok mondják meg, hogy mit kell csinálni, és a balosok mondják meg, hogy hogyan. Ez nyilván nem nyert - nincs más megoldás, mint az alapoktól megpróbálni összehozni valamit, ami a lényeg látásából jön, de mégis teljességgel reális.

Nekem speciel fogalmam sincs, hogy hogyan fogjak hozzá :-)

Na, megvolt a coming-out a hétfői jegyzetben. Legalábbis egy haloványabb fajta. Így érthetőbb a a gondolkozása.

Engem az antiklerikális érzelmi-indulati alapú dumák zavartak tőle nagyon. Nem mintha sok mindenben nem lett volna igaza, de néhány dologban tényleg tévedett. Nekem úgy tűnik, annyira nem tájékozott kereszténység-témában, hogy így ex cathedra ossza az igét.

"Nekem speciel fogalmam sincs, hogy hogyan fogjak hozzá :-)"
Az istenadta nép az oka a bajoknak, nem?
Valami okosító tömegtermék kéne. Pl. ez a W.-féle rajzfilm még akár jól is kisülhet. Mondjuk, nem 2 percenek kéne lennie egy résznek. Valami olyasmi kéne mint az Egyszervolt, holnemvolt az élet. De a normális oktatás a legfontosabb. Szerintem nagyon jó az, amit a Végh László csinál: évi 1000 értelmiségire hatni pozitívan nem rossz.
Mérő László is tetszik: nagyon olvasmányosan ír egy csomó értékes gondolatot. Vajon a politikusok olvassák:)?

"Na, megvolt a coming-out a hétfői jegyzetben. Legalábbis egy haloványabb fajta. Így érthetőbb a a gondolkozása."

Igen, szerintem az ilyen családi történetek a mai napig komolyan befolyásolják az emberek világnézetét. Bayer Zsolt is érthetőbbé válik, ha tudjuk, hogy két bérházuk volt, amit leállamosítottak a komcsik.

Nekem megy egy olyan dédfaterom volt, akit először a nácik vittek el Dachauba, túlélte, hazajött, feltalált egy ponthegesztő gépet szalagfűrészlap-gyártáshoz, céget alapítot rá, jól ment, leállamosították a komcsik. Erre elment dolgozni az Audiotonhoz, majd alapított egy hangtechnikai céget, mozik hangosításához, elcsábította a legjobb mérnököket az Audiotontól, ez is nagyon jól ment, erre megint leállamosították. Erre meghalt, gondolom, elege lett.

A másik dédfaterom meg egy utolsó tróger volt - verte a lányait és elszedte a keresetüket - és mellesleg nyilas is.

Hogy is mondta a Feró? "Utálom az egész XX. századot!" :-)

Szóval pl. nekem is sok dolgomat megmagyarázza ez - általános ideológiaellenesség, némi XIX. századi romantika, magántulajdon-pártiság, a mostani elitekkel szembeni idegenkedés stb.

Sokáig ezért voltam liberális - azt a pontot kerestem, ami a komcsiktól meg a nyilasoktó a lehető legtávolabb van. Akkoriban azt hittem, hogy a konzervativizmus csak valamiféle emberarcúbb fasizmust jelenthet, tehát nem nyert. Később jöttem rá, hogy pl. Burke ideológiaellenessége ugyanúgy rohadt messze van mind a kettőtől. Viszont az a különbség, hogy e kettő ellen gyakorilatilag nem léteznek liberális stratégiák - az értékrelativizmus egy olyan üres teret hoz létre, ahova ezek be tudnak nyomulni. Konzervatív stratégiák sincsenek abban az értelemben, hogy pontos receptet nem tudok, de legalább olyan nagyjából stratégiák, hogy ha sikerül egy társadalmat egy józan és stabil értékrend és kultúra mentén szervezni, akkor az nyújthat egyfajta védelmet ezekkel szemben.

pontos recept sosenem nincsen. erre okít minket az általad említett úriember is:-))) ha az állam hajója megbillen, érveim súlyát átviszem a másik oldalra (Oakeshott is eztet monnya). A "mennyi piac" kérdésre sincs szerintem univerzális, most és mindörökké válasz. Jelenleg az állam csápjait fejteném inkább le a gazdaságról, mert semmit sem használ, viszont kurva sokat árt.a magántulajdon pedig épp azért fontos mert ha törvényes védelmet érez, akkor pont az állami csápolást tudja pl. ellensúlyozni. Meg nagyon sok előnye van még:-)))

de látom azért sokunknak igen hasonlatos a háttere...

Tessék mondani, ez a coming out helye? :-)

Mert akkor mesélek nektek az én családomról. Ha nagyon visszaásunk a sok évszázados múltba, van ott minden; cseh felmenők, Széchenyi-vér, fasiszta hadmérnök ugyanúgy, mint kommunisták.
Ükapám rabbi volt, ehhez képest a dédapámnál durvábban zsidózni még a mai turbómagyarok se tudnak. Mozikat üzemeltettek, balszerencséjükre főleg Erdélyben, ahonnan az első világháború után gyakorlatilag menekülniük kellett. Becsúszott közéjük egy hadmérnök is, Mussolini 17 találmányát vette meg. A következő generációban volt köztük egy rendkívül tehetséges külkereskedő, aki a szocializmus évtizedei alatt több időt töltött külföldön, mint otthon. Az ő fia a rendszerváltozás utáni kormányok egyikének minisztere volt.
A család másik ága a század elején főleg állattartással foglalkozott. Nagyapám hatalmas fazon volt, nyolcvanévesen még tudott szaladni. Kevés nála szívósabb emberrel találkoztam eddig. '19-et vörös katonaként csinálta végig. A bukás után két éven át, minden hétvégén személyesen jelentkeznie kellett a csendőrségen, ahol menetrendszerűen összeverték. A Don-kanyarból gyalog jött haza. A háború után megkérdezték tőle, hogy melyik külföldre szökött burzsoá villáját választja, erre ő csak annyit mondott, hogy köszöni, de neki a másé nem kell. Párttagsága közismert volt, ennek ellenére '56-ban a helyi forradalmárok első dolga volt, hogy védelmükbe vegyék, nehogy valami bántódása essen. Mindenki szerette. A rendszerváltozáskor azt mondta, örül neki, hogy azt a sok gazembert végre elkergetik a hatalomból. Pontosan tudta, melyik nap fog meghalni. Reggel megborotválkozott, és felvette az ünneplő ruháját. Azt mondta, nagy útra készül.
A másik nagyapám állami alkalmazott volt. A megszállás alatt egy este ment hazafelé, az oroszok megállították, majd az egyikük úgy hasba vágta puskatussal, hogy pár hét múlva belehalt a sérülésbe. A nagymamám egyedül nevelte fel apámat, aki kimagaslóan tehetséges volt a többi gyerekhez képest. Egész életében hálás maradt a szocializmusnak azért, hogy lediplomázhatott, amire proligyerekként nem sok lehetősége lett volna. A világ egyik legismertebb multicégének termékét gyártó, illetve forgalmazó magyar vállalatnál volt műszaki vezető. '88-ban vállalta el a párttitkári pozíciót, ami mutatja politikai előrelátását. Bár ebben a zavaros időszakban a vezérigazgató és emberei százmilliókat loptak ki a cégből, ő mindvégig becsületes maradt. Amikor a hatalmas hiány miatt azokat perbe fogták, nem tett terhelő vallomást ellenük. Fel is mentették mindet. Elismert szakemberként az új rendszerben is megpróbált elhelyezkedni, de csak negatív tapasztalatai voltak. A szabad rablásos kapitalizmus nem az ő terepe volt. Lehetősége volt korkedvezménnyel nyugdíjba menni, élt vele. Teljesen váratlanul lett rosszul, rá két hétre, kórházban halt meg. Nagyapámhoz hasonlóan ő is tudta, mi vár rá. Öcsémnek mondta, tudja, hogy abból a kórházból élve nem kerül ki.

Ezzel elérkeztünk hozzám, akiben mindez keveredik. Ezek után még csodálkoztok, hogy olyan vadakat írogatok be néha?

hö-hö-hö, ha ez a divat akkor csak röviden. egyik ágról szerb gyökerek az vegyítve egy kis zsidóval ugyanennek ágnak másik ágán galíciai jöttment zsidóvér és ruszin, másik oldal nemesi-német-ráadásul bánáti német szász (elzász-lotharingia) plusz vérmagyar, dédapám uradalmi gazdatiszt volt a Horthy-rendszerben, vitézi címet is tőle kapott (aminek az örököse én vónék, csak a papírokat kéne elintéznem:-))). ehhez képest az először említett ágon sikerült már vereskatonát, és egy dokumentumfilm főcíme nyomán náci háborús bűnöst is találni:-)))

csókolom:-DDDD

by the way, W. ügyében: sajnos én ebben az eksönben is az aufklérista lópikulát látom, ha a piacról szól, ha nem:-(((

Egyébként a XX. század tökéletes abszurditását nálam az jelenti, hogy '56-ban a család zsidó fele leköltözött a pincébe és menetrendszerűen rettegett, hogy visszajönnek a nyilasok, miközben a másik vonalon a a dédfater, a cégéres tróger nyilaskeresztes kitűzőt tett még a seggére is és fel-alá hőzöngött hajdúdorogszerte részegen. Valahogy egyikük se fogta fel, hogy miről is szólna ez a dolog :-)

Egyébként ez hihetlen egy droid volt. Azt már említettem, hogy a lányaiból - öt volt neki - verte ki a piáravalót, egészen addig, amígy az egyik, a nagymamám, el nem jegyezte magát a kovácslegénnyel, akik a nagypapám lett. "Kovács!" csillant fel a szeme. Hiszen az jól keres! Hogy mi más jellemző még a kovácsokra, addig nem jutott el a következtésben. Igy hát amikor egyszer bicskával hadonászott a kocsmában, és ordítozott, hogy leszúrja a legényt, ha nem adni neki pénzt, és persze azt hamar besúgták neki az utcagyerekek, akkor a nagyfater letette a kalapácsot, megmosta a kezét, és elment a kocsmába. No, itt, vagyok, mi kell? Az öreg szó nélkül elővette a bicskát, a nagyfater szó nélkül szájon kapta úgy, hogy átesett a kocsmapulton, a bicskát eltette, és visszaballagott a műhelybe. Rejtő-regénybe illő jelent, de elvileg igaz :-)

Egyébként a felesége, a dédmama, aki 86 éves koráig élt, én is jól ismertem, áldott jó lélek volt, úgyhogy lehet, hogy úgy néz ki, hogy ha az anyósoddal szerencséd van, akkor az apósoddal triplán megszívod - vagy, esetleg, ő szívja meg, mint a mellékelt ábra mutatja :-)

Hihetetlen világ volt egyébként a kettővel ezelőtti generáció Hajdúdorogja. Gyakorlatilag az volt mindenkinek a hobbija, hogy leitták magukat és minden lehető ürüggyel laposra verték egymást. Például, a két főút négy részre osztotta Dorogot, és ha valaki átment csajozni a másik negyedbe, mint ahol lakott, az már kiváló ürügy volt egy verekedéshez.

Bár ez nem dorogi specialitás. Vannak kolozsvári magyar barátaim és sokáig nem értettem, miért van az, hogy nem szeretik a székelyeket. Úgy értem, _nagyon_ nem szeretik. Ezt valahogy nem vágtam, nekem az erdélyi magyar meg a székely úgy nagyjából egy kategória volt. Ezt akkor fogtam fel, amikor egyszer ültem a Rádai klubban egy asztalnál és leül egy székely gyerek barátkozni. Rögtön jó benyomást akart kelteni, hát így kezdte: "Van ám bicska nálam, mögmutassam?" :-))) Ezzel persze rögtön belopta magát a szívembe :-))) Kérdezem tőle, mégis mi a bánatért hord bicská a Rádai klubba, amikor három kidobó áll a színpad tetején és fénysebességgel tosszák ki a bajkeverőket. Aszongya, mert nem ember az ember, ha bicskája nincsen. Akkor még belekezdett egy hosszú történetbe arról, hogyan bicskázzák egymást Székelyföldön a digósok és a hajasok (ez valamiféle diszklós-rocker ellentét akar lenni), én hallgatom, hallgatom, és közben motoszkál bennem, hogy ha ezt a rengeteg energiát nem egymás ELLEN használnák, rég autonómia lenne ott...

"by the way, W. ügyében: sajnos én ebben az eksönben is az aufklérista lópikulát látom, ha a piacról szól, ha nem:-((("

Egyébként lehet. Be kell valljam, W-val szemben pozitívan elfogult vagyok, és nem a nézetei miatt. Hanem amiatt, hogy amiben én felnőttem, a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének "kocka", "geek" kultúrája, az úgy tűnt el, mint a huzat, és senki, de senki nem beszél róla. W. tudatosan játssza azt, hogy rájátszik erre, folyton célozgat egy csomó akkori dologra, és ez azért tetszik nagyon, mert nekünk, harminc körüli "kockáknak" nem nosztalgiáz senki más. Mintha teljesen elfelejtődött volna az a korszak, a szerepjátékokkal, a sci-fi regényekkel, a korai számítógépes játékokkal, a fura zenékkel stb.

Itt van már rögtön a neve is. Volt valaha baromi régen egy Wizard of Wor nevű játék C-64-re. Nemes István a Worluk átka nevű sci-fi - fantasy keverék regény főszereplőjét innen vette, ami ugyan nem volt túl jó regény, de végül is akkor indult be egy folyamat, a szerepjátékokkal meg mindennel, utána megírta a már-már kultikus A Káosz szava c. regényt és az már nagyot ütött stb. stb.

Szóval emiatt a korai geek kultúrára nosztaligázós dolgai miatt gyenge pontom W. - lehet, hogy ha képes lennék objektíven nézni, én is azt mondanám, hogy inkább aufklérista, mint megfontolt, amit csinál. De nem tudom objektíven nézni - nem tehetek róla, kedvelem a csávót.