
Miért lényeges ez? Azért, mert hajlamosak vagyunk "A Nyugatot" valamiféle homogén, egyforma, egyszínű entitásként kezelni. És aztán erről a homogén entitásról eldöntjük, hogy majomszerűen utánozzuk-e, vagy éppen fordítva, utáljuk, mint a kukoricagölödint.
És ez hiba. Ugyanis megvan a helye a határozott Nyugat-kritikának éppúgy, mint a tiszteletnek és a tanulásnak - és éppen ezért!
A kritikának nyilván ott van meg a helye, hogy a nyugati humán értelmiséggel valami kurvára nem stimmel. Amiből következik, hogy a médiával sem - mert az újságírók diákként általában a humán szakok agymosásán mennek keresztül. Én azt szoktam csinálni, hogy ha valamit olvasok mondjuk a New York Times-ban, és oda van írva alá, hogy a szerző szociológiát tanít a Yale-en, akkor nálam az automatikusan marxistát jelent - persze a szó posztmodern értelmében - egészen addig, amíg be nem bizonyította az ellenkezőjét. Abból indulok ki, hogy nem veszem komolyan. Kénytelen vagyok vele, mert ha komolyan veszem, akkor általában kiderül, hogy csak az időmet vesztegettem, amikor nekiáll a koma "feminista történelemszemléletről" meg efféle ökörségekről beszélni. Akkor veszem csak komolyan, ha vagy valami normálisabb orgánumban jelenik meg - The New Criterion, City Journal, New English Review és társaik - vagy pedig nem humán szakos, hanem természettudós, műszakis, orvos, vagy programozó. Nyilván ezzel kihagyok jó dolgokat is, de az időm véges, az előítéletek funkciója általában az időtakarékosság.
A Nyugat-kritikának tehát nagyon is megvan a helye: aki mindent leutánozna, az leutánozná ezt is, még akkor is, ha ez nem áll szándékában. Különösen, aki humán érdeklődésű, az nagyon is legyen résen e téren.
A tiszteletnek és a tanulásnak viszont ott van meg a helye, hogy mások, nem ugyanezek az emberek ekkora baromi értelmiségi ellenszélben is képesek voltak üzemképes piacgazdaságokat és köztársaságokat fenntartani.
Ezeket az embereket nem könnyű megtalálni, mert 99%-ban csöndben vannak és teszik a dolgukat, nagyon kevesen vannak, akik tényleg írnak is ezt-azt. Ezeket onnan lehet felismerni, hogy eléggé rühellik az értelmiséget, főleg annak humán részét. Ha tényleg kevés az időm, akkor rákeresek a cikkben, hogy "intellectuals", ha szerepel benne ez a szó, akkor jó arc :-) Ezektől az emberektől lehet tanulni - mert ami Nyugaton működik, az az ő termékük. Ami meg baromság, az meg az előző csoporté.
Utolsó kommentek