Mert ha Magyarországon politikáról, ill. egyáltalán, társadalmi kérdésekről beszélsz, a homlokodra kell basznod egy címkét, különben mások teszik meg veled - és az a rosszabb.

Konzervatív címkét a jelen körülmények között nem mernék bevállalni, mert ezt általában úgy szokás értelmezni, hogy a Pilhál György-félék rendjébe tartozol, azaz neked is negatív lett az IQ-teszted. Ekkora hendikeppel pedig nem érdemes blogot indítani.

Legyen akkor hát neokonzervatív: ezt a kifejezést mindenki hallotta már, de a legtöbben nem egészen biztosak benne, hogy mit is jelent - arra tehát talán megfelel, hogy kíváncsiságot ébresszen, hogy legalább beleolvassatok a blogba - aztán utána meg úgyis a tartalma alapján fogjátok megítélni, nem a címe alapján. Remélhetőleg.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a blog amerikai neokon mainstreambe nem illik igazán bele, leginkább azért nem, mert két fő mániájuk, Izrael és Irak, nem igazán érdekel. Erről a két témáról most csak nagyon röviden, azért, hogy ez le legyen tudva és a továbbiakban ne kelljen foglalkozni vele: Izraelről annyit, hogy a palesztinok hitelességét nagyban megnövelné, ha legalább egymásra nem lőnének, Irakról pedig annyit, hogy oly fokon el van baszva, hogy már gyakorlatilag mindegy is, hogy az eredeti ötlet jó volt-e, vagy sem. Erről tehát ennyit, én főképpen más témákkal szeretnék foglalkozni, bár nem kizárt, hogy Irak majd szóba kerül egyszer.

Ennek ellenére társadalom-vagy gazdaságpolitikai kérdésekben mélyen egyetértek több olyan amerikai értelmiségivel, pl. Thomas Sowellel, akik többé-kevésbé a neokon kategóriába tartoznak. Ami azt illeti, éppen az ő munkásságuk bemutatása volna ezen blog egyik fő célja.

Nem vagyok "igazi" konzervatív, mert nem kaptam vallásos-hazafias neveltetést, ezért számomra sok olyan érték vagy eszme, ami az igazi konzervatívok számára bizonyítást nem igénylő, magától értetődő igazság, sokáig tökéletesen idegen volt. Racionális típus lévén gyökereim alapvetően balliberális jellegűek. Kulturális értelemben a mai napig oda tartozom, libsikkel hamarabb találom meg a közös hangot, mert a valóság, amiben élünk, hasonló. Ám ahogy azt a valóságot értelmezzük, az különböző. Arra jöttem ugyanis rá, hogy a Progresszió önmaga ellen, saját értékei fordult, irracionálissá, babonássá, illogikussá és gyakorlatiatlanná  vált, miközben nagyon sok olyan igazság, amit az igazi konzervatívok puszta vallási meggyőződés vagy megszokás alapján ismételgetnek, valójában teljesen racionális, gyakorlatias és működik. Sokszor megdöbbent, hogy az igazi konzervatívok mennyire nem tudnak kommunikálni, hogy gyakran teljesen jó gondolatokat teljesen rossz érvekkel próbálnak megvédeni...  Szerintem az a neokon, aki a konzervativizmushoz nem hit, hanem logika, gyakorlatiasság és ráció alapján jut el.

Egy zárógondolat. A konzervativizmus megőrzést jelent. Ám nagyon nem mindegy, hogy minek a megőrzését. Hülyeségeket nem kell őrizgetni, csak azt, ami érték. Az én célom a nyugati civilizáció valódi értékeinek, a görög-római hagyományra, később a skót-angol Felvilágosodásra alapuló szabadságnak, átláthatóságnak, igazságosságnak és racionalizmusnak a megőrzése az ellen a döbbenetes tömeges kognitív disszonancia ellen, amit progresszív liberalizmusnak, balliberalizmusnak vagy éppenséggel szociális demokráciának hívunk.