HTML

Utolsó kommentek

Hagyomány és szabadság

2007.08.02. 20:19 ___________________________ (törölt)

Szerintem néhány évtized múlva visszatekintve azt fogjuk látni, hogy a XX. század legnagyobb tévedése az volt, hogy hagyomány és szabadság egymással ellentétes fogalmak, hogy a modernitás, a haladás mindig a nagyobb szabadság irányába történik. Nem érek most rá kifejteni, mert költözöm - Birminghambe, mert itt Wolverhamptonban meg lehet dögleni az unalomtól - de találtam egy remek idézetet:

"Azt hiszem, az ember számára a legtöbb szabadságot a házasság képes nyújtani, mert abban létre tudja hozni a saját kis királyságát az állam nagyobb királyságán belül... Valódi szabadság ez, mert valódi beteljesülést hozhat férfi, nő, és gyermek számára egyaránt. Tényleg túl akarunk haladni a házasság intézményén? Mert ha sikerül túlhaladnunk rajta, az azt fogja jelenteni, hogy sokkal inkább és sokkal közvetlenebbül az állam uralma alá kerülünk."

D.H. Lawrence: A "Lady Chatterly szeretője" kapcsán

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://neokon.blog.hu/api/trackback/id/tr93131043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

max_headroom 2007.08.04. 01:46:10

A legtöbb szabadságot a házasság nyújtaná? Hát, nem is tudom. Ahogy én látom, a házasság mindkét félnek egy sor kompromisszumot jelent, sok kis lemondást egy közös cél érdekében. Ami szép dolog, ha működik, de hogy ez a helyzet jelentené az egyén számára a legnagyobb szabadságot, azt erősen kétlem.

___________________________ (törölt) 2007.08.04. 02:50:29

Tényleg attól függ, hogy mit értünk szabadság alatt. Azt hiszem, a függetlenség talán pontosabb kifejezés. Lawrence szerintem arra gondolt, hogy ha két ember (v. több, mert a gyerekek is beleszámítanak) olyan igazán szoros szövetséget köt egymással, akkor ezáltal függetlenebbnek érezhetik magukat a külvilággal szemben. Természetesen pl. anyagi szempontból a gyerekvállalás éppenhogy függőséget jelent pl. a munkaadóval szemben, de most inkább a szubjektív érzésről van talán szó. És az is benne van, hogy hatvan évvel ezelőtt eléggé mást jelentett a házasság, mint most.

Egyébként én még tovább is mennék egy lépéssel: szerintem a nukleáris család (má' nem úgy, hogy KA-fuckin'-BOOOOOM :-), hanem hogy, hogy is lehet ezt normálisan lefordítani, mondjuk, atomizált család, kiscsalád) nem elég. SZVSZ ez az egyik olyan dolog, ami nekem az európai (gyökerű) kultúrákban nem nagyon tetszik. Az ázsiai típusú nagycsalád szerintem egy fantasztikus biztonságérzetet adhat az embernek - meg azt is, hogy sose unatkozik, mindig van unokatesó a környéken, akikkek lehet csinálni ezt-azt.

Jellemző, hogy a családom keresztény felében a nagyfater összes testvére más városban él és csak temetéseken találkoznak. Telefonon se nagyon beszélnek. Nincs semmi bajuk egymással - egyszerűen csak nem érdeklik egymást. Nem igazán létezik a nagycsalád fogalma, hanem csak a házastárs és a gyerekek.

Míg a családom zsidó felében, ahol nyomokban megmaradt még a nagycsalád ázsiai öröksége, tudok olyan rokonról, akinek a dédapja volt az én dédapám testvére. Mondjuk sose beszéltem vele, de az egyik nagynéném havonta felhívja az apját.

Volt egy idióta bűnöző is a családban - egy klasszikus droid, aki olyan csalásokat játszott meg, hogy 1980 magasságában társasutakat szervezett a munkahelyén, a pénzt lenyelte, az emberek meg vártak a Moszkva téren, hogy mikor jön a busz... természetesen rekordsebességgel vágták sittre, hiszen minden adata megvolt és negyven tanú volt ellene :-) És még ennek a balfasznak is a nagynénik felváltva vitték be a dutyiba a kaját stb. semmi megtagadás. Mert rokon. Jó dolog azért ez.

Egyébként meg úgy rokon, hogy nagyanyám második férjének a nevelt fia. Nem hülyéskedek, ebben a brigádban ez még rokonnak számít. Amikor a nevelőapja meghalt, akkor került elő - húsz éve nem látta senki sem, a nevelőapja sem - hogy akkor a rozzant, gagyi bútorokból és kinyúlt gatyákból álló örökséget azt akkor ide, izibe'. Faterom mondta neki, hogy persze, ahogy kifizette a temetési számlát - négyszázezer forint, a zsidó temetők kibaszott drágák - aztán azóta se láttuk megint sem. Aztán persze kihordtuk az összes lomot valami szeméttelepre, nem kellett az, csak a tisztesség kedvéért kellett ezt megjátszani :-)

Mit is akartam mondani ezzel? Öööö... semmit. Csak sztorizgatok :-)

max_headroom 2007.08.04. 09:31:51

Szerintem függetlenséget ugyanúgy nem jelent a család. Egyfajta biztonságot inkább, ami lehet anyagi biztonság, lehet egy megnyugtató érzés, hogy mindig vannak páran, akikre számíthatsz, akik törődnek veled - de leginkább mindezek keveréke.
Bájdövéj, ezzel pont meg is érkeztünk a szabadság vs biztonság kérdéshez, ami 9/11 óta eldöntendően itt lebeg.

nuclear family = szűk család
extended family = nagycsalád

bel@lugosi 2007.08.04. 13:49:30

Kedves Shenpen,

ne haragudjon, nem cikizés, de a hagyomány és szabadság összekapcsolása önmagában nem túl újkeletű. Ki kéne bontani: mit jelent ez esetben a szabadság, miben más, mint a liberálisoknál, stb.

Érdekesebb számomra, hogy a házassággal majd a családdal kapcsolta össze, és a zsidósággal. Nem lehet, hogy a kisebbségi sors miatt náluk nagyobb jelentősége van a hálózat-építésnek és fenntartásnak?

Egyébként, örülök, ha magyar zsidó konzervatívval akadok össze, mégha \"neo\" is :)) A magyar zsidóság és a (magyar) konzervatív gondolkodás kapcsolatáról kérdezném szívesen, ha ez nem gond.
(Egyébként Dalrymple ma az egyik legnépszerűbb konzervatív esszéista, szintén zenész:))
Üdv

Béla

Konzervatív blog sok van angolul, pl rightreason.ektopos.com/


de talán a legismertebb

businessphilosophy.com/business/conservative.html

rakovszk 2007.08.04. 19:15:49

Szerintem nem teljesen légből kapott dolog az, hogy a hagyományok korlátozzák a szabadságot. Bizonyos szempontból korlátozzák, kérdés, hogy ez olyan nagy baj-e. Ha már idézeteknél tartunk, akkor G. K Chesterton (ugyan ő nem pontosan erre monda, de azért ide is illik):

"Az anarchisták ünnepélyesen fölszólítanak bennünket, hogy vegyünk példát a bátor alkotó művészekről, s ne törődjünk a törvényekkel és korlátokkal. De hát képtelenség, hogy az ember művész legyen s ne törődjék a tövényekkel és korlátokkal. A művészet korlátozás; minden kép lényegéhez hozzátartozik a keret. Ha zsiráfot rajzolsz, hosszú nyakat kell neki rajzolnod. Ha megengeded magadnak a szabadságot, lévén bátor alkotó, hogy rövid nyakat rajzolsz neki, elveszítetted a szabadságot, hogy zsiráfot rajzolj. Mihelyt belépsz a tények világába, a korlátok világába lépsz. Megszabadíthatod a dolgokat az idegen és járulékos törvényektől, de nem szabadíthatod meg őket saját természetük törvényeitől. Ha úgy tetszik, megszabadíthatod a tigrist ketrecétől; de ne szabadítsd meg csíkjaitól! Ne szabadítsd meg a tevét púpjának terhétől: feltehetően attól fosztod meg, hogy teve!"

___________________________ (törölt) 2007.08.05. 18:42:23

bel@lugosi,

nem tudok ehhez érdemben hozzászólni, mert csak félzsidó vagyok és igazából alig van zsidó identitásom. Talán azért, mert igazából sohasem tetszett nekem igazán a túl racionális, túl logikázós, érzelmeket, megérzéséket, common sense-t, gyakorlatiasságot, check your premises-t meg reality check-eket nélkülöző, csak bal agyféltekés gondolkodásmód, ami a családom zsidó felére jellemző. Időnként ülök egy-egy családi bulin, nézem, ahogy a rokonság hevülten vitatkozik valami politikai, üzleti vagy más dolgon, tizenketten legalább húszféle álláspontot képviselve :-), és folyton az az érzésem van, hogy ez olyan, mint amikor valaki arról vitatkozna, hogy hány foga van egy lónak, és mindenféle okos dolgokat mondanak, hogy azért negyven, mert annyi kell a fűrágáshoz, a másik szerint meg azért csak húsz, mert nagy fogak kellenek hozzá, meg minden, ahelyett, hogy odamenne és belenézne a szájába.

Részben arról a személyes fejlődési próbálkozásaimról is szól ez a dolog, hogy megpróbálok igazán teljes emberi lénnyé válni, tehát jobb agyféltekét használni, ösztönöket, megérzéseket, érzelmeket, common sense-t stb.

Nem tudom, az embert mennyire határozza meg a múltja, de néha úgy érzem, mintha a másik, anyai ág dörömbölne bennem, a nyakas, erőszakos kun hajdúké, akik viszont gyakorlatilag be voltak oltva gondolkodás ellen és mindent ösztönből kezeltek. Szóval valahogy egy egyensúlyt próbálok meg kialakítani.

Ezért nem hiszem, hogy hozzá tudok szólni, hogy mit jelent magyar zsidó konzervatívnak lenni. Magyar vagyok, közepesen erős magyar identitással, nagyon erős keleteurópai identitással, ugyanakkor nagyon erős nyugati identitással is, származásilag félzsidó, gondolkodásmódban talán negyedzsidó, kb., vallásban-filozófiában buddhista, politikai világnézetben most éppen konzervatív, de a fene tudja még, hogy mi lesz ebből. Voltam én má' minden :-)

___________________________ (törölt) 2007.08.05. 18:48:48

Erről az erős kelet-európai identitásról majd kéne írnom egyszer. Valószínűleg nem vagyok igazán jó hazafi - van annyi magyarságtudatom, mint amennyi az átlagnak, de hát az nem sok. Viszont kialakult bennem egy ilyen megközelítés, hogy sokkal többre becsülöm a szabályokat kreatívan áthágó, energikus és szókimondó kelet-európai embereket - és ennek részhalmazaként a magyarokat - mint a lusta, elkényelmesedett és politikailag korrekt nyugatiakat. Hogy akkor miért nyugaton élek és miért sokkal jobb itt az életminőség? Mert az van, hogy egy olyan ország, ahol egy csomó ember nem csinál semmit, egy másik csomó ember alig csinál valamit, és a többi sem csinál túl sokat, még mindig sokkal jobban működik, mint egy olyan ország, ahol egy csomó kreatív, energikus és elszánt ember próbál ott kibaszni egymással, ahol csak lehet. Minden problémánk abból ered, hogy képtelenek vagyunk együttműködni és nem akadályozni azt az 1-2% -ot, akiktől minden frankó dolog ered.

bel@lugosi 2007.08.05. 19:24:11

Kösz a választ, nem akartalak faggatni.

bel@lugosi

___________________________ (törölt) 2007.08.05. 23:11:32

Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a fenti idézetet most nem úgy értem, hogy hű, ez most de mennyire 100%, hogy igaz. Nem. És az a blog egészére igaz. Hanem úgy értem, hogy nem tetszik, hogy ezek a gondolatok teljesen kikerültek a vérkeringésből, hogy ezeket automatikusan ósdi baromságként kezeljük. Ez nem tetszik. Annyit szeretnék csak, hogy az ilyesmi kerüljön vissza mint lehetőség. Hogy legyen az a kapu nyitva, hogy akár még igaz is lehet. Tulajdonképpen fogalmazhatunk úgy is, hogy igazi, őszinte, teljes nyitottságot szeretnék. Nem pedig azt, hogy bezárjuk magunkat egy "modern ember vagyok" feliratú dobozba, mint ez általános.

max_headroom 2007.08.05. 23:35:15

"... képtelenek vagyunk együttműködni és nem akadályozni azt az 1-2% -ot, akiktől minden frankó dolog ered."

Ez pontosan így van. És miért? Mert ha nem így lenne, a maradék 98% kénytelen lenne szembesülni a saját értékeivel / teljesítményével / tudásával / hozzáértésével / színvonalával, stb. A szembesülés után meg kénytelen lenne elismerni, hogy hát bizony ő édeskevés ahhoz, amit éppen csinál.

Szerintem erről szól az az ország; senki nincs a helyén. Persze, naivitás elvárni, hogy ez rövid időn belül megváltozzon, hogy emberek - belátva saját hiányosságaikat - önként felálljanak a helyükről, és otthagyják a hazudozással, intrikákkal megszerzett pozícióikat.

___________________________ (törölt) 2007.08.06. 00:19:58

Ebben szerintem sok igazság van, és az jutott eszembe, hogy tudunk ezen mi változtatni majd? Tízezrével mentek értelmes, keményen dolgozó, fiatal vagy fiatalos gondolkodású emberek külföldre, bizonnyal lesz majd visszamigrációs hullám is - meg tudjuk vajon majd törni a struktúrákat? Mit viszünk magunkkal olyasmit, ami hatalmi tényező lehet? A tudás nem az, mert az csak akkor az, ha igénylik. Pénzt viszünk, de nem annyit, amennyi elég lenne. Addigra már majdnem minden EU szinten fog eldőlni. Ez lehetne jó is, de nem bízom az EU-ban. Bürokratikus és korrupt. Az EU egy "szocializmus light", lényege a központi szabályozás, tehát nem lehet más, mint bürökratikus és korrupt. Szerintem inkább ők, mint mi fognak jó kapcsolatokat kialakítani az EU bürokráciában. Tehát nem vagyok nagyon optimista e téren.

max_headroom 2007.08.06. 01:18:38

"... tudunk ezen mi változtatni majd? Tízezrével mentek értelmes, keményen dolgozó, fiatal vagy fiatalos gondolkodású emberek külföldre, bizonnyal lesz majd visszamigrációs hullám is - meg tudjuk vajon majd törni a struktúrákat?"

Szerintem nem. Az erre irányuló kísérletek - legalábbis amennyit én láttam belőle - mind eleve halálra voltak ítélve.

Ismerek itt egy magyar származású fogorvos srácot, évfolyamelsőként diplomázott Magyarországon, ide szinte mezítláb jött ki. Olyan magas pontszámmal tette le az itteni praxishoz szükséges különbözeti vizsgát, hogy amióta létezik ez a teszt, még senki nem ért el rajta ilyen kiváló eredményt. Ma két saját rendelője van, filmsztárok járnak hozzá.

Ez a srác arról álmodozott, hogy egyszer majd visszamegy, és rendelőt nyit otthon. Egy kelet-magyarországi nagyvárosban már ki is nézte magának az épületet, amit megvett volna, hogy berendezze a legmodernebb gépekkel, felszereléssel. Még meg sem alkudtak az eladóval, a városban praktizáló többi fogorvos masszív lejárató kampányba kezdett ellene. A srác pár hónap alatt olyan ellenséges légkörbe került, hogy jobbnak látta inkább lemondani az egészről.

Emlékszel arra a fiatal magyar kutatóra, akinek harmincegynéhány évesen kétszer annyi publikációja jelent meg a nemzetközi szaksajtóban, mint az MTA nyugdíjas elnökének? Ez a fiatalember a saját szakterületén a világ kilencedik leggyakrabban idézett kutatója, a New Jersey-i egyetem kinevezett tanára, Texasi és londoni egyetemek vendégprofesszora. Szabó Csabának hívják, eddig két Nobel-díjas professzor volt a munkatársa. Azért nem lehetett egyetemi oktató Magyarországon, mert miután megkritizálta a mindmáig sztálini kutatási struktúrát fenntartó MTA-t, a tanszékvezetője nem támogatta a tanári kinevezését. Még jogszabályt is találtak hozzá; a hatályos rendelet szerint a külföldön töltött évek nem számítanak bele a gyakorlatába. (Érted, egy magyar egyetemnek nem elég jó, ha valaki amerikai és angol egyetemeken oktat - ez egyszerűen nonszensz.)
Mi lett a történet vége? Szerencsétlen megpróbált a szél ellen, zúgolódott egy-két tv-műsorban, aztán amikor látta, hogy ott a világon semmi sem változik, inkább visszajött Amerikába. Tízszerannyiért, mondanom sem kell.

Aztán van az a vékonyka réteg, akik már külföldön diplomáztak, esetleg van egy törleszteni való student loan-juk. Ezek szimpla anyagi okokból nem fognak visszamenni, a nevetséges magyar bérekekből hogyan fizetnék a törlesztőrészleteket?

Alapvető kulturális probléma, hogy a tudás nem hatalmi tényező Magyarországon. Sok-sok évtizede nem az, és amíg ez nem változik, addig más sem fog.

max_headroom 2007.08.06. 02:06:34

Még valami. Érdekes megfigyelni, hogy az emigrációban élő, igazán komoly magyar nagytőkések - talán az egy Zwack kivételével - a mai napig nem fektettek be Magyarországon. (A Soros-szintűekről beszélek most.) Van egy magyar származású dollármilliárdos Ausztráliában, kikötőket üzemeltet, hajógyárai, húsfeldolgozó üzemei vannak, és ki tudja, még mi. Ez az ember nyíltan elmondta egy interjúban, hogy ő a rendszerváltozás után szeretett volna ott invesztálni, de a gazdasági szakemberei a folytonosan változó gazdasági szabályzókkal, a magas korrupcióval mindannyiszor meggyőzték az ellenkezőjéről.

Van néhány tucat ilyen magyar a világban, ezeknek a gazdasági súlya jócskán meghaladja a magyar politikai elit körül legyeskedő százak összesített vagyonát. És valahogy egyik sem kívánkozik oda. Véletlen egybeesés szerinted?

alex portnoy 2007.08.06. 17:20:21

"Valószínűleg nem vagyok igazán jó hazafi - van annyi magyarságtudatom, mint amennyi az átlagnak, de hát az nem sok."

nekem minden egyes ilyen esetben, amikor az a kérdés hogy valamilyen érzelemnek mi a helyes "mértéke" mindig arisztotelész jut eszembe: két végpont között, ami mértékletes:-) így szerintem a hazafiságnak is van egy természetes mértéke, amit lehet akár nemzeti öntudatnak, vagy bármi másnak nevezni, ám a nemzeti öntudatot vagy a hazafiságot megtenni minden fölé kerekedő maximának, na az már nem szép dolog, leginkább vad nacionalizmusnak hívják és háborúk/világháborúk lettek már belőle. amikor egy kedvenc ungarische Schrifterem (Lánczi András) értekezett kicsit erről, valami olyasmit írt, - természetesen most kicsit leegyszerűsítem - hogy a patriotizmus és a vallás is fontos, de ha neadjisten a kettő "szembekerül", a vallás (közös európai kultúra zsidó-keresztény valláserkölcs usw.) "felülírja" a hazafiságot ha úgy tetszik. ez nem azt jelenti, hogy eltűnik, csak azt, hogy a hazafiság nem áll mindenek felett. természetesen nem konkrétan a vallásról van mostan szó, de úgyis érti mindenki, mutatis mutandis:-)
meg ugyi abba is érdemes belegondolni, ha nem marad más, ha úgy tetszik "objektív mérce" ami nemzetek és történeti korok fölött áll, akkor ugyan mi alapján ítéljük el a náci németországot meg szovjet-oroszországot? ha nincs valami (pl. a vallás, vagy akár a common sense bár ez nem biztos hogy illik ide) ami nemzetek fölött áll, akkor mindent ez a marxista dialektika csecséből kiömlött posztmodern erő-ellenerő határoz meg? az meg elég ciki nemde?:-)

___________________________ (törölt) 2007.08.17. 00:45:59

Alex,

nehéz kérdések ezek. Főleg a vallás kérdése. Ki fogok térni rá egyszer. Nagy botrány lesz belőle :-) Mert kb. az lesz a lényege, hogy ami érték szerintem a kereszténységben van - mert van benne elég sok - azt Aquinói Szent Tamás tette bele, Arisztotelészből. Szóval mi lenne, ha hagynánk ezt az egész megváltássztorit a búsba és egyszerűen csak használnánk Arisztotelészt? Persze, nyilvánvaló, hogy az emberek 95%-a számára ezt csomagolni kell. Ezzel semmi gond nincs, a kereszténység elég ügyes csomagolás. Pusztán annyi a kifogásom, hogy az elitnek nem lenne szabad komolyan vennie a csomagolást.
süti beállítások módosítása