"értelmiségieinek" - jó kis szó...
Na de azért érdemben is hozzászólok :)
Nekem erről a második Buddha-szövegről egy nagyjából ellentétes tartalmú dolog jutott az eszembe: amit Burke ír az előítéletekről a Töprengésekben. Most nincs nálam a könyv, úgyhogy nem tudom szó szerint idézni, na meg elég hoszú is lenne, de a lényege kb a következő. Az embereknek nem szabad elutasítaniuk, megkérdőjelezniük az előítéleteket, azok nagyon is hasznosak, hiszen bölcsességet hordoznak magukban. Az előítéletekben az ősök felhalmozott tudása jelenik meg, ezért el kell fogadnunk őket. Az egyénnek esélye sincs rá, hogy mindazt az ismeretet egymaga megszerezze, ami az előítéletekben öröklődik generációról generációra, hiszen így gyakorlatilag mindenkinek újra kellene kezdenie a tudás felhamozását a nulláról. Szóval Burke valahogy így érvel az előítéletek mellett.

Ezekről a dolgokkal alapvetően az a baj, hogy nagyon belénk nevelődött az egyenlőségeszme, és annak keretein belül nagyon nehéz ezekről érdemben beszélgetni. Ugyanis minden ilyen témában az első kérdés, amit fel kellene tenni, hogy "Kinek?"

Vegyük példának az oktatást - az a normális, ha az áltlános iskola alapvetően fegyelemre és rendre szoktatásra épül és onnan kezdve a középiskolán, főiskolán át egészen a PhD-ig egyre több szabadság van a dolgokban, egyre kevésbé hierarchikus a viszony, hanem egyre kollegiálisabb. Meritokráciára gondolok tehát, ahol van egy érdemeken alapuló rangsor, és azon felfele haladva növekszik a szabadságfok. Persze ezt nyilván nem lehet törvényekbe foglalni, de egy valódi, tisztességes szabadpiac némi alapvető erkölcsiséggel vegyítve amúgy is ilyen rendszereket hoz létre: a legtöbb gyár így működik.

Tehét Burke-nak tökéletesen igaza van abban, hogy a széles tömegeket érintő kérdésekben nagyon is hasznos a felhalmozott bölcsesség, alapvetően azért, mert a jónép egész egyszerűen nem fogja megérteni a remek új ötleteket, hibásan fogják megvalósítani azokat, többet ártanak a forradalmi változások, mint használnak.

Ugyanakkor mondjuk az értelmiségi középosztálynak már azt tanácsolnám, hogy természetesen nem szabad alapból elutasítani a felhalmozott bölcsességet, ahogy azt annyian teszik, érdemes kipróbálni a hagyományos megoldásokat, de ugyanakkor valamennyire kísérletezni, tesztelgetni a dolgokat, fejlesztgetni rajta nem csak szabad, de kell is.

Buddha idejében Indiában az ókori Görögországot megszégyenítő filozófiai iskolák voltak, kb. olyan tanítványai voltak, mint akik Platón akadémiáját végezték el: ilyen embereknek nem kell azt mondani, hogy ezt hidd el azt' kész.

Tudom, hogy ez egy picit veszélyes idézet, mindezzel együtt. Itt a blogban jó, pont azért, mert egy kicsit meglepő, de a napisajtóba nem tenném be.

A fő oka annak, hogy betettem, hogy pl. Burke másik fontos témája az ideológiák elutasítása. Ez pedig nagyon benne van. Alapvetően ez a fontosabb szerintem. A kettő összeér, ráadásul. Mondjuk, az egyszerű ember hagyományból, az intelligens ember józan észből és tapasztalatból utasítsa el az ideológiákat. Ez nem rossz modell szerintem.

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
(Stephen King)

"Semmi sem számít túlságosan, és kevés dolog számít egyáltalán." (Lord Balfour)

Ő volt az a brit miniszterelnök, aki egy ír lázongást gy csillapított le, hogy - bár már léteztek katonai külön vonalak - a nyilvános postahálózaton át küldette azt a parancsot az írországi megszálló csapatoknak: "Ne habozzanak lőni!". Az írek néhány órán belül lehiggadtak - mondjuk szó nincs arról, hogy a megszállással egyetértenék, de ez a módszer nagystílű volt, akárhogy nézzük.

Hihetlen húzásaik voltak. Először kiegyeztek az IRA mérsékelt szárnyával, amit Michael Collins vezetett. Természetesen ettől a mérsékeltek meg a radikálisok rögtön egymásnak estek, laza kis polgárháború. Erre szállítottak egy kis tüzérséget Collinsnak, hogy legyen mivel osztani a radikálisokat... Divide et impera mesterfokon. Igen, morálisan gáz, de tényleg okos.

Nem jár/ér/kapsz büntetés(t) azért mert haragszol. Maga a harag a büntetés.
A lényeg, hogy a passzív szerkezet megmaradjon, mert érzésem szerint anélkül elvész a nyelvi lelemény is.

hmm, talán a haragszol helyett haragot érzel..

Nem rossz.

"Tehét Burke-nak tökéletesen igaza van abban, hogy a széles tömegeket érintő kérdésekben nagyon is hasznos a felhalmozott bölcsesség, alapvetően azért, mert a jónép egész egyszerűen nem fogja megérteni a remek új ötleteket, hibásan fogják megvalósítani azokat, többet ártanak a forradalmi változások, mint használnak."

Shenpen Úr, bár ritkán kommentálok ide, mindig olvaslak. Azért kommentálok ritkán amúgy, mert mindig egyetértek, állandó vállveregetést meg azért mégse... :)

Viszont fenti idézetről eszembe jutott egy barátom apjának a mondása. Az illető politikus és ezt mondta:

"Az embereket át kell baszni a jóra."

Szerintem amit te írtál, azt ez az idézet összefoglalja egyetlen, egyébként szerintem zseniális mondatban. :-)